ZAMÁRDI „EGY JÓ HELY”!!!
Városunk
területe évezredek óta lakott hely, amit bizonyít a feltárások során
előkerült számtalan őskori, bronzkori, kelta, germán, római lelet.
Kiemelkedő jelentőséggel bír a Zamárdiban feltárt avar kori temető,
amely a Kárpát-medence legnagyobb kiterjedésű és leggazdagabb
leletanyagú avar kori lelőhelye. A zamárdi avar kori temető méltán
tartozik Somogyország kincsei közé. Őseink hosszú évszázadokig
földművelésből éltek, melynek egyik ága a szőlőtermesztés és borkészítés
ma is virágzik környékünkön.
Településünk 1927-ben kapott nagyközségi címet, 2008. július 1-je óta
pedig városi rangra emelkedett. A fürdőtelep látványos fejlődése a múlt
század 30-as éveiben indult meg. Napjainkban Zamárdit a balatoni
turizmus egyik fellegvárának nevezik.
Hogy mennyire közkedvelt nyaralóhely, azt bizonyítja az is, hogy a
településen regisztrált vendégéjszakák száma meghaladja a 300.000-et.
Népszerűsége nagyban köszönhető a Balaton egészét is figyelembe véve
egyedülálló, több km hosszú, ápolt szabad strandnak, amely sokszor
megkapta már a Balatoni Kék Zászlót. Sokszínű szállás- és étkezési
lehetőséggel, szabadidős programokkal (vitorlázás, horgászat, vadászat,
lovaglás, túrázás, nordic walking, terepkerékpározás, íjászat,
kalandpark, paintball, fesztiválok) várjuk az idelátogatókat. Zamárdi ad
otthont a Balaton régió legnagyobb fesztiváljának, a külföldi fiatalok
körében is sikeres Balaton Sound Fesztiválnak. A tervezett fejlesztések
(szálloda, Balaton Park, kikötő) még több lehetőséget nyújtanak majd
vendégeink számára, várhatóan nem csak a nyári hónapokban. Reményeink
szerint a megvalósuló beruházásokkal Zamárdi a Balaton part európai
színvonalú turisztikai célpontjává válik.
ZAMÁRDI „EGY JÓ HELY”! Látogasson el hozzánk!
Csákovics Gyula polgármester
Mindig vonzottak a kékbe hajló hegyek és a nagy tó, mely az ég tükreként verte vissza a fényeket. Igaz, a Balaton déli partján nem büszkélkedhetünk égre törő hegyekkel.
A kőhegyi kilátó Zamárdi szeme, ahonnan a keszthelyi öbölig és a kenesei fehér partokig nyílik a tekintet. Tihany, az apátság büszke tornyaival, szinte karnyújtásnyira tűnik. A kék tavon „fehér pettyekben úsznak a hajók”. Igéző látvány a kék ég, a bodros felhők, az áttetsző zöldes víz, az utcákat őrként övező jegenyesorok…
Aki még nem sétált alkonyatkor vízparton, miközben tekintete egyre a víz felé vonzódott, az nem tudhatja milyen szép a Balaton esti fényeibe burkolózva. A lebukó Nap sugarai átölelik a hegyek karimáját, arany hidat kovácsolnak a vízre. Az esti színekben, vadréce és hattyú csapatok sötét körvonalai rajzolódnak, amint alacsonyan húznak a víz felett.
A kilátó kupolájából nézve is különös hangulatú az alkony. Vagy például eső után, amikor a Balaton színei élesen, üdén tárulnak elénk. Észrevették már, hogy a keszeg, a garda és a szélhajtóküsz pikkelyei éppen a Balaton színeit adják vissza?
Felül a legsötétebb, zöldeskék, gyöngyházfényű ív, aztán lefelé egyre világosodva, az ezüstszín, a balán, amiről talán a tó, a nevét is kapta.Aki szeretné megismerni kicsit közelebbről ezt a helyet, ahol szabadidejét, nyaralását tölti, netán szívesen vissza is térne ide, ne hagyja ki a település nevezetességeit. Mert aki nem tudná, Zamárdi nagyon nevezetes hely. Valaki egyszer úgy fogalmazott, szent hely. És nem is járt messze az igazságtól. Levéltári adatok szerint, Zamárdi ősi nevei között lehetséges a Szent Martin név is. A többi névváltásban Szamard, Szamardin, Schamard, Zamárd, majd Zamárdi alakban fordul elő, valószínűleg az egyes korszakok írásmódjának változásait is magában hordozva. Zamárdiról utca elnevezés Malschban (Németország), Budapesten, és Siófokon is található.
Eddig hét temetőjét tárták fel a városnak, legutóbb a világhírű avar kori leletekkel. 2006-ban útépítés közben a régi 70-es, és Balatonendréd összekötő szakaszánál bronzkori település maradványaira bukkantak. Több száz olvasztókemencét és a szövés ősi eszközeit, sírokat, a sírokban a csontvázak mellett agyagedényeket rejtett a föld.
Ha egy terület több ezer éve lakott, akkor annak előnyös tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Aki veszi a fáradtságot és elsétál a harmadik dűlőben álló fakereszthez, amellyel a törökök által elpusztított falunak állított emléket a lakosság, rögtön megbizonyosodhat a hely kiválasztott voltát igazoló természeti és geológiai csodákról. De ugyanez a helyzet a tölgyerdő övezte Tatárcsapásnak nevezett hellyel is. A város hagyománya szerint, amint a neve is jelzi, az itt álló falut a tatárok pusztították el, melynek emlékét vaskereszt emlékmű őrzi. Túráink céljaként nagyon sokszor szerepel ez a hely. A tisztáson elbóklászva a gyerekek sokféle madarat, rovart és virágot láthatnak. Tavasszal például a tárnics, sáfrány, nyáron a szamóca, ősszel a gombafélék sokszínűsége teszi kívánatossá a kirándulást.
Szent Iván éjszakáján, a történelmi állomásokat jelző emlékműveket járjuk végig, hogy aztán hajnalban hazatérve, jó érzéssel pihenjük ki a több kilométeres éjszakai kiruccanást. A pihenőknél ének, zene, megemlékezés és a tábortűznél sütött szalonna, jóféle borocskával kísérve frissíti a fáradt testet. Az utóbbi években rendszeresen a világhírű Kecskés együttes szolgáltatja a korabeli zenét.Zamárdiban minden nevezetes történelmi kornak van emlékműve. Tatár, török dúlás, Rákóczi szabadságharc, ’48-as szabadságharc, trianoni fájdalom szobor, első és második világháború katonaáldozatainak Hősök Kápolnája, ’56-os emlékmű. Ezek mind egy –egy történelmi megállót jelentenek.
A városban, tájház csalogatja nádtetős, oszlopos tornácával a látogatót.
A csendes környezetben bérelhető házak, szobák, kellemes pihenést nyújtanak. A vasúttól a part felé, a telepi részen (régen fürdőtelep) nem csak magánszálláshelyek, de csinos panziók kínálják szolgáltatásaikat. Gyermekkorom bodega és fa tákolmányú nyaralóitól már nagyon messze vagyunk. Szépen rendezett utcákban, olasz fagyizó, éttermek, vendéglők sorakoznak.
Aki pihenni szeretne, éppen úgy megteheti, mint akinek a nyüzsgés, az élet pezsgése kell. A nyári hangversenyek kellemes estéi a templomban, az utcazenész fesztivál, amikor a járdaszélére telepedve hallgathatjuk a zenét, a betyárnap virtuskodóival, a városnap kondérból felszálló illatokkal, a Bácskai utca – minden este belépő nélküli élő zenével és táncolási lehetőséggel – várja vendégeit. A Kőhegy keleti lábánál zamárdi borokkal kínál a Szent Kristóf pincészet, ahol hagyománnyá vált rendezvények sora vidítja a vendégeket:
Vince napján csurran a bor,
Márton napján lúdcsont jósol.
Szent Ivánkor ropog a tűz,
Pejkó banda könnyet elűz.
Ha akarod, velünk lehetsz… csak ki kell lépned az ajtódon és kéz a kézben, együtt formálhatjuk meg júniusban a selymes, simogató vízben a Balaton szívét…. vagy gyere el a Balatoni játszadalomba augusztusban. És sorolhatnám még a rendezvények sokaságát, amelyek testet, lelket gyönyörködtetőek.
Szeretem a Balatont… tiszta, ezerarcú és mindig új. Ha innen fentről nézem, nem látom a nyüzsgő emberáradatot, mely benne keres hűsítő menedéket, vagy kéjes boldogsággal nyújtózik a parton, míg olyan barna lesz a bőre, mint a bronz.
Itt fenn mindig jár a szellő, mely friss víz illatát hozza a tóról, és kócossá veri a hajat. A kilátó melletti eperfa felkínálja érett, fekete gyümölcsét. Amióta csak emlékszem, mindig itt állt. Lejjebb, az útkereszteződésben, még a negyvennyolcas szabadságharc előtt jégverés ellen állított kő kereszt fehérlik.
Fényekben gazdag a nyári nap, fölöttünk csak futó fellegek szállnak. Az ég tisztásai ragyogó kékségből néznek le. Kelet felől piroslanak a Zamárdi háztetők, a templomtorony csúcsán ott a kettős kereszt. A toronyban újra három harang lakik, mert végre „hazajött” az öregharang is, amelyet a háború alatt vittek el hadi célra. Tihanyból jó időben ide hallatszik a harangszó. Most már ők is meghallhatják a mi harangunk üzenetét.
Nézem a tájat… szeretem a hegyeket, szeretem a nagy vizet. A szelíd dunántúli hegyeket és a nagy ezüsttükrű Balatont, amelynek partján meg kell állni és nézni fenséges mivoltát, a rejtélyt, amit magában hordoz, a vidámságot, magát az életet…
Szakáli Anna